Sziasztok!
Az előző részben elolvashattátok, hogy hogyan került hozzám kis csöppségem és azt is, hogy miért pont a Fogatlan nevet kapta. Ebben a fejezetben az első napját mesélem el.
Akinek van görénye az tudja, hogy a harapás bizony benne van a pakliban. Így ha leendő gazdi szeretnél lenni, bizony jól gondold meg! Harapás nélkül nincs görény!
Kép: Google képek (illusztráció)
A történetem ott folytatnám, mikor a görit elhoztam haza. Az nap este az exemmel beszálltunk a kocsiba, a hordozóban volt a görike. Indultunk haza. Körülbelül 5 percig kapirgált és nagyon ki akart jutni, ugrált, vergődött, de mint ahogy azt a gyerekeknél is megfigyeltem már. Elindultunk és nem telt bele pár percbe és szundított is. Az utat hazáig végigaludta.
Hazaértünk a lakásomba. Ekkor még mindig aludt. Óvatosan letettem a nappali közepére a hordozóval együtt. Kinyitottam az ajtaját. Az exem elfeküdt a kanapén, amit ideiglenesen franciaágynak használtam és nézte a kicsit. Én meg a szőnyegre ültem, pont a hordozóval szembe, hogy lássam mit csinál. Majd kis idő elteltével kiugrottam a konyhába kb 5 lépésnyire, ennyire pici volt a lakásom. Megkértem, hogy vigyázzon az új családtagra, ne jöjjön ki. Pár perce lehettem távol, amikor is hirtelen hatalmas jajgatást hallottam. Berohantam a szobába és a következő jelenet tárult elém. A görényke hatalmas szemfogait az exem hüvelykujjába mélyesztve lóg a levegőben, míg a srác próbálja a szájából kimenteni azt. Óvatosan megfogtam a levegőben lógó állatot és megpróbáltam finoman szétfeszíteni a száját, a srác eközben meg húzta kifele az ujját. A göri nagy nehezen elengedte, de utána engem akart megenni, vergődött a kezemben és csattogtatta a fogait.Nagy nehezen visszatettem a hordozóba és egy orrpöcit kiosztottam neki, hogy tudja, a harapás nem szép dolog, le kell szoknia róla!
A tenyésztő leányzó figyelmeztetett, hogy erre készüljek fel! Új hely, idegenek, idegen illatok, minden új és ez megrémiszti a kicsiket, akik 8 hetes korukban választhatók el az anyjuktól. Ráadásul a dokinéni előző este nyúzta meg szegénykét. Persze ezt nem szó szerint kell érteni, csak hogy megkapta a chipjét, ami kötelező, meg az oltások is, illetve a féreghajtást! Szóval emiatt is nyűgös volt a fiatalúr.
Az exem ujján egy pár hétig látszott a helye, hogy megkóstolta, de nem volt vészes.
Az éjszakát a hordozóban töltötte, mert a ketrece sajnos nem készült el időben. Ugyan is én csináltattam az exemmel egyet, nem vásároltam, de erről majd később!
Kép: saját
Egész éjjel nyüszített, erre mondta azt a tenyésztő, hogy anyahívó hang. Nem is bírtam aludni! Szinte egész éjjel fent voltam és néztem ahogy alszik, persze az előzmények miatt kicsit megszeppentem és nem mertem benyúlni, meg úgy éreztem szokja egy kicsit a dolgokat! Adtam neki egy kis főtt csirkét. Tudom a természetben nem főzi meg magának a görény az ételt, de úgy éreztem ez így jó lesz. Nem tudtam, hogy a hús pontosan honnan is származik, meg úgy voltam vele, hogy nehogy esetleg megbetegedjen. Az ajtó rácsain keresztül adogattam neki a kis falatkákat 3 óránként. Jóízűen csámcsogva falta, szinte alig rágott rajta kettőt, de már követelte a következő falatot. A táp, az bezzeg nem kellett neki, arra mostanság jöttem rá, hogy hogyan etessem meg vele. Langyos vízzel öntöm fel, vagy a csirke, amiben főtt lé, azzal. Mind a kettő tetszik neki!
A földön , a szőnyegen aludtam el a hordozó mellett. Arra ébredtem ,hogy eszeveszett módon kapirgál a kölyköm és nagyon nyüszög. Rágcsálja a hordozót és fel-alá rohangál benne. Majd a következő megdöbbentő esemény szemtanúja lehettem. Szó szerint rátolatott a hordozó oldalára és majdhogy nem fejjel lefelé pottyantott egyet. Ezen nagyot néztem, ilyet még soha nem tapasztaltam, pedig voltak már korábban is háziállataim (csincsilla, japán táncolóegér, degu, macska, kutya). Pedig almot is tettem be neki, mert a tenyésztő leányzó szobatisztán adta oda, de azt csak felborította és játszott benne.
Gondolkozóba estem, hogy mi legyen? Az exem elment dolgozni, én meg otthon maradtam a kis jövevénnyel. Szabit vettem ki, így az egész hetet csak és kizárólag vele tudtam tölteni. Elengedni nem mertem még szabadon, mert féltem, hogy elbújik valahová és nem tudom majd megfogni. Így a következő lépésre szántam el magam. Kipécéztem egy sarkot és felállítottam neki egy járókát. Ez nem más, mint hipsz lemezből formáltam egy nagy kört. Összeragasztottam, hogy úgy maradjon és letettem a parkettára. Leragasztottam, hogy ne tudja elmozdítani, majd beletettem a dolgait, hogy otthonos legyen. Előtte való nap az egyik nagy állatkereskedésben vettem neki egy almos tálat lapáttal és tálkával. Igaz az volt ráírva, hogy cicáknak, de azóta is ezt használja és szereti. Az almos tálat megtöltöttem alommal, a tálkáját egy kis táppal, meg kis cafat husikkal, betettem neki a nagy puffot, amit még a tenyésztőtől vettem és egy golf labdát, amit találtam az egyik szekrényben. Ez idő alatt a görényem békésen aludt. Mivel nagy volt a hőség odakint és nekem nem volt légkondim, csak egy kis ventilátorom, ami forgatja a levegőt, így nagyon féltem, hogy nehogy hőgutát kapjon. Ugyanis a görények a hideget sokkal jobban bírják, mint a meleget. Kitaláltam, hogy a jégszekrénybe lefagyasztok egy 1,5 literes petpalackban vizet. varrtam egy kis zsákocskát maradék anyagból és miután megfagyott a víz, belehelyeztem a kis zsákocskába, majd azt a puffra tettem. Ekkor kezdett ébredezni a görényke. Tudtam, hogy éhes lesz. Meg ilyenkor úgy figyeltem meg, hogy kicsit kába és akkor még nem nagyon harapós. Óvatosan benyúltam hozzá, de nem tudtam megfogni, mert a kezem után kapott. Őszintén megijedtem és féltem, hogy megharap, ekkor még nem nagyon akartam vele próbálkozni. Kinyitottam a hordozó ajtaját és megvártam még kimászik a felállított járókába. Direkt olyan magas lapot kerestem, amit nem tud megugrani. Egy felnőtt görény 70cm-t tud ugrani. Bármire képesek felmászni! Így erre nagyon figyeltem, hogy nehogy ki tudjon jönni. Az első dolga a kimászás után az volt, hogy makogva körbeugráljon és a tiszta, friss alomban meghemperegjen. Természetesen a fele a parkettán landolt.
Aztán egy kis ebéd, ugra-bugra és játék után elpilledt és a puffon elterült. Majd elaludt.
Kép: saját
Kép: saját
Kép:saját
Az az egy hét gyorsan elszaladt. És abból állt, hogy 3 óránként etetés, játék, alvás 2-3 óra, majd elölről az egész. Este, mikor lefeküdtem aludni, akkor visszatettem a hordozóba, mert féltem, hogy kimászik, bár nem mutatta jelét, de nagyon féltettem, nehogy baja legyen! Tettem be neki bőven a tálkájában ennivalót, hogy nehogy éhes legyen. Szépen lassan hozzászokott. Harapósnak harapós maradt, de igyekeztem a félelmemet legyőzni. A következő hét már egy kicsit könnyebb volt. De azt majd legközelebb elmesélem. Térj be hozzám jövőhéten is! :)
További szép napot! :)
Budapest, 2015.03.23
